Rólunk mondták
"Az alkalmak alatt az engem foglalkoztató problémákról beszélgettünk. Sokat jelentett, hogy egy bizalmi légkörben elmondhattam valakinek a nehézségeimet. A figyelmes hallgatás, a támogató hozzáállás és a kérdések segítettek abban, hogy jobban megértsem magamat, rálássak a helyzetemre és felismerjem, hogy milyen lépések szükségesek az általam vágyott változáshoz."
Rólunk mondták
"42 évesen veszítettem el a férjemet, nagyon hirtelen és gyorsan. Egy pont után már úgy éreztem, hogy nincs kivel megosztanom a problémákat, hogy teljesen egyedül maradtam és nincs már, akinek türelme lenne, ahhoz hogy meghallgasson. Segítséget kértem és kaptam. Mindenek előtt, hogy valaki meghallgatott, hogy nem volt baj, ha már megint sírok; hogy nem kell úgy tennem, mintha semmi baj sem lenne; hogy teljesen őszinte lehetek és azt is kimondhatom, amit szégyellek. Jó volt, hogy megerősítést kaptam, abban amit jól csinálok, hogy egyáltalán van, amit jól csinálok. Megtanított megtalálni és felismerni a segítséget a környezetemben is. És segített elfogadni a felfoghatatlant."
Rólunk mondták
“Nagy örömömre kezd normalizálódni a viszony menyem és köztem. Biztos vagyok abban, hogy a néhány anyós suli foglalkozás sokat segített nekem abban, hogy belássam, az ő életük más mint az enyém.”
Rólunk mondták
“Nehéz feladat szavakba önteni a bennem lezajló változásokat. Leginkább úgy segített, hogy most már nem úgy tekintek magamra, mint egy sebzett kislány, aki szenved a múltbeli és jelenlegi sérelmektől. A pszichodráma segített jobban megismerni önmagamat, feltárni magamban a sérüléseket, és már kezdek úgy tekinteni magamra, mint egy érett nő, aki felelős önmagáért, a tetteiért.”
Rólunk mondták
“A csoportban eltöltött idő számomra nagyon fontos volt, mert különleges teret adott annak, hogy mélyebben meglássam önmagam. Sokkal szabadabbnak érzem magam az életemhez való viszonyomban. Sok-sok hála és köszönet, a csoporttársaknak és természetesen a vezetőknek: nagy ajándék, amit kaptunk Általatok!”
Rólunk mondták
“Megosztom veletek egy döntésemet, amire 2 hét elteltével is büszke vagyok :) Felmondtam a munkahelyemen. Terveim ötleteim vannak, sokat köszönhetek annak, hogy az elmúlt évben annyit foglalkoztunk a döntésekkel. Hálás vagyok nektek, mert segítséget adott a közös munka…”
Rólunk mondták
“Mikor én kezdtem az anyós sulit, a menyem is bevállalta volna a menyek suliját, de akkor nem talált ilyen programot.”
Rólunk mondták
A munkahelyemen túl sokat nem változik a helyzet , de már nem veszem a szívemre, amikor újra összecsapunk. :) Nagyon sokat segített az utolsó játékom, és nem évődöm azon, hogy ki kellene-e lépnem, mert tudom, hogy jó helyen vagyok.
Rólunk mondták
Hálával gondolok vissza a másfél évünkre, mely alatt sokat tanultam magamról és megtanultam bátrabban kezelni helyzeteket, látni a jó irányt, magabiztosabbnak lenni.
Ezt Nektek köszönhetem! A megértő figyelemnek, amellyel mindannyian kisértetek. Valamilyen különleges láthatatlan kapcsolat maradt közöttünk, mely csak a pszichodráma szabad és szeretetteljes légköre épített fel.
Az alkalmak során egy-egy bibliai történetet jelenít meg a csoport. A részvétel nem színészi képességeket, hanem nyitottságot és gyermeki játékkedvet igényel. A játék végén a történtekről beszélgetve új és meglepő fölfedezéseket tehetünk önmagunkról, a másik emberről és Istenről.
Azok számára ajánljuk, akik valamilyen csoportban önkéntesként tevékenykednek vagy segítő szakmában esetleg pedagógusként dolgoznak, és feladatukból adódóan más emberekkel és az ő problémáikkal találkoznak.
A támogató közösség hatása az egyik legerősebb gyógyító erő. A sorstársak között enyhül a fájdalom. Bizalom teli légkörben megoszthatjuk bánatunkat és örömeinket. Mások érzéseinek, gondolatainak meglátása segítség lehet számunkra is.
